Hidd el önmagad!

Szvetelszky Zsuzsa

Pár évvel ezelőtt egy német egyetemen tettem nyelvvizsgát. Reszkettem a szóbelitől, de ahogy beindult a beszélgetés, lassan megnyugodtam. Aztán teljesen elmúlt a drukk, sőt a végére egész jól éreztem magam – meg is kaptam a felsőfokú minősítést.

Később elgondolkodtam, mi a különbség egy német és egy hazai vizsgahelyzet között, s arra jutottam, hogy a kinti egyetem szigorú és pedáns oktatóit nem az érdekelte, hogy mit nem tudok, hanem az, hogy mit tudok. 

Találd meg a nagy Ént!
A vizsga után jöttem rá, milyen kevéssé tudatosítom saját eredményeimet, és alig törődöm azzal, hogy mások is tudjanak sikereimről. Senki nem mondta, hogy időről időre érdemes feltenni a kérdést: mi az értékes bennem? Hogyan lehet eladni azt, amit képviselek? Hogyan különböztethetem meg magam másoktól? Ha nekilátunk egy ilyesfajta önismereti munkának, meglepődve fogjuk látni, hogy „nincs hozzánk fogható”. A szakemberek régóta tudják, mekkora értéke van egy jó márkának. Mostanában egyre többen figyelnek arra, hogy nemcsak egy termék, de a személyiség is márkázható. Rá lehet találni arra, amiben a legjobbak vagyunk és leginkább a miénk – mindegy, hogy ez külső vagy belső érték, a lényeg, hogy a sajátunk legyen. Utána belefoghatunk a fejlesztésbe, a csiszolásba. A keresés során érdemes elgondolkodni önmagunkon, élettörténetünkön, másokhoz való viszonyulásunkon, a tanulási stílusunkon. S persze nemcsak magunkkal jó megismerkednünk, de álmainkkal és vágyainkkal is. Eldöntve, mit szeretnénk, és megbizonyosodva, hogy ezek már nem szüleink vagy régi példaképeink álmai és vágyai.
Egyszóval, készüljünk fel a pillanatra, amikor találkozunk a nagy Énnel. Tehetségesebb, izgalmasabb, sokszínűbb, mint amilyennek valaha is képzeltük – olyan partner, akivel magunkat is érdemes elkápráztatni, nemcsak a környezetünket. Azért keressük, tárjuk fel a bennünk csírázó, szunnyadó sikert, hogy kibontakoztathassuk, kiterjeszthessük. Az egyik legjobb dolog, ami történhet velünk, ha szakértői leszünk annak, amit szeretünk. Aki próbálta, tudja, hogy micsoda fejlődésre ösztönöz saját egyéniségünk. Közben lassan, fokozatosan megváltozik a hozzáállásunk, és elkezdünk hinni önmagunkban...

Hidd el a saját sztoridat!
Egy elmélet szerint nem az a fontos, hogy mi történik velünk, hanem hogy mit kezdünk a történtekkel. Bizony, életünk főbb eseményei tőlünk függenek, és ha saját erőnket használva elhisszük önmagunkat, látni fogjuk, hogy a „hozott anyag” kiváló és egyedülálló. De mesterművet egyedül mi tudunk alkotni belőle.Első lépésnek jó, ha felismerjük sikereinket. Folytassuk úgy, hogy mesélünk róla másoknak is! Sokan rosszul értelmezett szerénység miatt hallgatnak eredményeikről, dicsekvésnek éreznék, ha büszkén beszámolnának róla mindenkinek, aki kíváncsi rá. Pedig a barátaink is szeretnek büszkélkedni sikeres kapcsolataikkal – adjuk hát meg nekik ezt az örömet! Egy ismerősöm nemrég bemutatta a kedvesét, aki parányi butikjában környezettudatos kiegészítőket, recycling-táskákat, miegymást árul. Mit mondjak, a srác is nagyot nőtt a szememben – ilyen klassz lánnyal jár!
Sztorink szólhat a személyiségünkről, a szakmai tudásunkról, az életstílusunkról, képességeinkről, érdeklődésünkről, megjelenésünkről, vagy akár a barátainkról. Jókor és jó helyen meséljük: nem minden főnök kíváncsi gyermeknevelési bravúrjainkra, és a szomszédasszony esetleg nem érzi át, miért nagy dolog, hogy határidőre készültünk el a jelentéssel.Sztorijaink, személyes üzenetünk profi használatához először is szedjük össze az „alapanyagokat”.

Vedd számba magad!
Egy papírra írjuk össze, mit szeretünk magunkban, a jó tulajdonságainkat, képességeinket – azt is, amit másoktól hallottunk! Akkor is, ha kétségbe vonjuk, hogy tényleg olyan jól beszélünk olaszul, vagy hogy tényleg annyira rendben tartjuk a kertet. Valószínűleg nem tudjuk, mi mindenhez értünk, s tudásunk mennyire értékes. Szánjunk rá elég időt, s legyünk bátrak: a lista csak nekünk szól. Ha kész, válasszuk ki, amiről kevesen tudnak, és amit sokkal jobban tudunk másoknál. Ezeknek a pontoknak a fejlesztése és a kamatoztatása fogja növelni az önbecsülésünket és az elismertségünket. Még nézegessük egy kicsit, és képzeljük el, milyen lenne öt vagy tíz év múlva az életünk… Nemcsak az számít, hogy a többieknek mit mondunk magunkról. Belső beszédünkben is kerüljük az ilyen gondolatokat: „ki van zárva, hogy időre megcsináljam”, „nem tudok megbirkózni ezzel a munkával”, „most nyilván azt hiszi, hogy hülye vagyok”.

Egy kutatás szerint átlagosan időnk több mint ötven százalékában negatív belső beszéddel ostorozzuk magunkat. Pedig változtathatunk: amit korábban kudarcnak éreztünk, tekintsük próbálkozásnak, tanulási lehetőségnek. A pozitív belső biztatás csodákra képes: „nincs mitől félnem”, „csinálni fogom a legjobb képességem szerint”, „elemzem a hibáimat, tanulok belőlük”, „ha nem jön össze, sebaj: az is siker, hogy megpróbáltam."

Szvetelszky Zsuzsa pletykakutató, kommunikációs szakértő. Városok, falvak, munkahelyi közösségek rejtett hálózatainak a feltérképezésével foglalkozik. Három gyermek édesanyja.
Hozzászólások
HÍRLEVÉL
Büntetlen finomságok
Szavazás
Hány adag ételt főzöl általában egyszerre?
4 emberre
6 emberre
még többre
csak magamra
kettőnkre
Szavazok
Partnereink