Elcserélt felek

Melyek az erős nők tipikus párkapcsolati játszmái?

Ahhoz, hogy megértsük a játszmák működését, elsősorban önmagunkat kell megértenünk és megismernünk, hogy érzelmeink, gondolataink, cselekedeteink, úgy változnak, mint a hangulataink. A játszmák automatikusak, mert legtöbbször az emberek nem gondolják végig, vagyis nem látják előre, hogy hogyan fognak bizonyos dologra reagálni. Olyan, mint egy lavina: ha fáj a fejünk, felbosszantott minket valaki, rossz az időjárás, mindinkább hajlamosabbak vagyunk belekötni valamibe - akár alaptalanul is - és evvel kezdetét veszi a játszma.

„Te csak legyél mellettem!” –játszma

Az ilyen párkapcsolatokban a nő személyisége alapvetően domináns, ő viseli a terhek nagy részét, sokat dolgozik. Jellemzője, hogy látszólag a munkája miatt, valójában viszont a személyisége működése okán nehezen talál párt magának. Miközben sikeres a munka frontján, csalódott és zárkózott a magánélet területén. Nagyon félhet a magánytól, még akkor is, ha a környezete el sem tudja képzelni róla, hogy bármi megrettenthetné.A tudattalan érzelmi elvárásait tekintve egy ilyen nő gyakran kötődési problémákkal küzd, mert a látszat ellenére erejét, függetlenségét és bátorságát korai életéveinek érzelmi tapasztalatai okozzák. Nem elhanyagoló, szeretetlen családi háttérre kell gondolnunk: előfordulhat, hogy a hajdani szülők tökéletességre törekvése, állandó elvárásai, folytonosan minősítő megjegyzései (melyet a szeretet nevében mondtak) találhatók magyarázatként.Az ilyen légkörben felnevelődött kislányok, mire felnőtt nők lesznek, azzal a belső és megingathatatlan érzelmi munícióval állnak a nagyvilágban, hogy az a legbölcsebb, ha mindent ők intéznek, nem kapcsolódnak senkihez sem komolyan, nem kötődnek mélyen, mert abból csak baj lehet. Sokszor észre sem veszik, hogy magányosak, mert társas kapcsolataikban élénkek, látszólag könnyen szerethetők.

Ritkábban ennek az ellenkezője is előfordulhat: ilyenkor a kötődési problémák a külvilág számára is látszanak, mert hullámzó hangulat és agresszívabb hangnem jellemezheti őket.Személyiségük egyik fő problémája a tudattalan bizalmatlanság, melynek felismerése olykor számukra is meghökkentő lehet, mert a saját önismereti képükkel nem illeszkedő tulajdonság. Általában azt látjuk, hogy olyan „hollywoodi homlokzat” takarja a valóságot, mely távol tart mindenkit. Annak ellenére, hogy ezek a nők azt mutathatják: „minden rendben van”, pontosan tudják, hogy az élet nem egy filmvígjáték, ahol mindenki előre tudja, úgyis happy end lesz a vége. A baráti környezet sokszor megállapíthatja, hogy „amilyen nagyszerű nő, nehéz lesz találnia valakit”. És ez igaz is, csak nem abban az értelemben, ahogy elsőre gondolnánk. Nem az a probléma, hogy ne lenne olyan nagyszerű és erős férfi, aki egy ilyen nő oldalán akarna lenni, hanem az, hogy a nárcisztikus kötődési problémái miatt erőssé vált nő képtelen elhinni, hogy ő szeretetreméltó és vágyott partner lehet. Ezért sokszor jó ideig keresi az elérhetetlent, míg ráadja a fejét egy olyan kapcsolatra, melyben legalább a külvilág ellen védve van.

Egy ilyen párkapcsolatnak lehet érzelmi tartaléka, ha a férfitárs nem oly mértékben nárcisztikus, mint a nő, és elfogadó, illeszkedő partner. Támaszt nyújt, de nem feltétlenül védelmet. Viszont biztosítja azt, ami a leginkább fontos a nőnek: nem fenyeget az elhagyás veszélyével. Cserébe a nőnek le kell mondania korábbi titkos vágyairól, amelyek az erős férfiakról szóltak.

„Én küzdök, te főzöl” – játszma

A fogyasztói társadalomban ma már nem ritka az olyan kapcsolat, amelyben valójában a nő az, aki a pénzkereső, a családfenntartó. Esetenként azért, mert bátrabb, kezdeményezőbb, jobban alkalmazkodik az elvárásokhoz, nem fél az erőfeszítésektől. Jobban építi a kapcsolati tőkéjét, mint a párja, és egyszer csak azon kapja magát, hogy késő esténként zuhan haza, és azt várja, tegyék elé a vacsorát. Az ilyen típusú erős, sikeres nők oldalán sokszor találunk olyan partnert, aki eme erőfeszítéseknek a töredékét sem kívánja. Ezt a nők eleinte gyakran könnyed legyintéssel intézik el, miközben a valóság az, hogy az erejük utolsó maradékát is aktivizálniuk kell olykor ahhoz, hogy bírják az élet feladatait. Ez olyan érzelmi csapda, amiben még a barátok is megtéveszthetők, akik szintén elhiszik, hogy a „mindent kibírok” állapot egy természetes adottság. Valójában erre „tanítják” meg a párjukat is, amikor ők mennek ki a csatatérre, megállják a helyüket a fogyasztói társadalom bármilyen aknamezőjén, és egzisztenciálisan fenntartják a családot.

Pedig ahhoz, hogy valaki megküzdjön egy konfliktussal vagy problémával, fájdalommal, sokféle energiára van szüksége. Egyrészt pszichés energiára, vagyis én-erőre, ami jellemző a jól integrált énre. Másrészt jó önértékelésre, valamint önbizalomra. Egy ilyen típusú erős nő a két utóbbi tulajdonsággal (helyes önértékelés, megfelelő önbizalom) nem feltétlenül rendelkezik, tehát általában sokkal hosszabb ideig tűri a nehéz helyzeteket, nehogy az a vád érje: gyenge.Az, hogy küzdés közben ki mennyire sajnáltatja magát, mennyit jajveszékel vagy fenyegetőzik, egyaránt azt jelzi, hogy mennyire képes a döntéseivel együtt élni, és a kialakult helyzettel kapcsolatos felelősségét megítélni, elfogadni. Aki a környezetét arra tanította, hogy ő mindent kibír, könnyen abban a szituációban találja magát, amiben a kívülállók (és a párja is) érthetetlennek találják majd a fáradtságát, a kiábrándultságát és a csalódottságát. Az ilyen párkapcsolatokban felhalmozódhatnak a sérelmek, a feszültségek. Miközben a párkapcsolatot a nő erős személyiségének tudattalan érzelmi elvárásai hívták életre és működtetik, fárasztó és olykor kiábrándító lehet a valóságot látni és abban élni.

Mert egy erős nő is a hagyományos férfiszerepeket feltételezve elvárná a társától, hogy olyan legyen, mint álmai lovagja, aki kivont karddal száll szembe az ellenséggel, haja lobog a szélben, és a fogával elkapja a golyót. Ehhez képest az ő párja lehet, hogy kiválóan süt már sütiket, mire ő hazaér, vagy egyre szebben mos és vasal. Felcserélődnek tehát a szerepek, amelynek az elviseléséhez a nőnek gyakran kell önmagát emlékeztetnie: ő akarta, hogy ilyen legyen.

„Ellenfelek vagy társak?” – játszma

Az erős személyiségű nő sok esetben olyan dominanciaigénnyel rendelkezik, amelyben – ha a kontroll végleg meggyengül – tényleg ő lesz az, aki „megmondja a tutit”. A nyaralás helyszínét, a bevásárlás részleteit, a párja számára kiválasztandó ing színét, de még a megtakarított közös pénz befektetési lehetőségeit is. Mindezt olyan biztonsággal, hogy talán már észre sem veszi, a párját egy kisiskolás szintjére igázta le. Ezért létezik az erős nőkre jellemző párkapcsolatoknak egy olyan típusa, amely nem feltétlenül rövid életű, de mindenképpen agresszívnek nevezhető. Ha a párja hozzá hasonlóan dominanciára törekvő személyiség, kapcsolatuk olyan szituációk sorából áll, amelyekben két nárcisztikus ember próbál összetartani egy közös egészet, miközben harc és gyanakvás jellemzi tudattalan érzelmeik nagy részét. Valójában ilyenkor a dominanciáért folyik a küzdelem, ami nem a felszínen látható hatalmat jelenti, hanem érzelmi kontrollt a másik felett. Ahogy már láttuk, egy erős nőben a korai tapasztalatok következtében kialakult bizalmatlanság meggátolja az őszinte kitárulkozást vagy a gyengeségek megmutatását, és életre hívja azokat a nárcisztikus érzelmeket, amelyek védelmül szolgálnak. Minden látszat ellenére az erős nők sokszor az igazi „gyenge nők”, akik fantáziában képesek kötődni egy erős férfihoz, de a valóságban érzelmileg sokszor magányosak. Nem gondolnánk, hogy a sikeres, irigyelt erős nők között is hány olyan személyiség van, aki tudattalanul mástól sem fél, mint az elhagyástól és a szeretetlenségtől. Éppen ezért az ilyen dominancia harccal teli párkapcsolatokban az erős nő (anélkül, hogy tisztában lenne ezzel) félhet az érzelmileg alávetettebb helyzetektől, a kevés önbizalma miatt a túlságos ragaszkodástól, hiszen tudattalanul is mindig attól tart, hogy el fogják hagyni.

A bizalom ugyanis tudattalanul jelenlévő érzelem, és azt szolgálja, hogy képesek legyünk tartósan hinni a másikban, a kapcsolatban, valamint abban, hogy „szeretve vagyunk”, ami egyben azt is jelenti, hogy „szeretetreméltóak” vagyunk. Ezek az elemek adják egy kapcsolat stabilitását. A dominanciaharccal jellemezhető kapcsolatokban a felek tudattalanul is azt figyelik, kellenek-e még a másiknak. Miután ez egy nagyon bonyolult pszichológiai manőver, és társul hozzá a kínzó bizonytalanság érzése, előáll mellé egy látszólag ellentmondásos tudattalan vágy, hogy akkor inkább történjen meg, ami ennyire félelmetesen fenyegető. Ennek eredménye egy olyan párkapcsolat lehet, amelyben a legapróbb dolgokon is felcsattannak; mindenki jobban tudja, mi kell a másiknak; ritka a fegyverszünet és a csend. Ugyanakkor vannak rettenetes erejű indulatok, amelyeknek a kirobbanása után a békülés „katarzisa” szinte drogként tartja fogva a két embert.

Olyan háborús kapcsolat ez, melyben a „se veled, se nélküled” képletét látjuk. Ezek az erős nők folyamatosan harcolnak, szoronganak és félnek a jövőtől, de sokszor képtelenek elszakadni a libikókától, amiben ülnek.

Nárcisztikus személyiség

  • A nárcisztikus (önérdekérvényesítő) érzelmek minden emberben jelen vannak, és azt a célt szolgálják, hogy képesek legyünk önmagunk képviseletére. Kisgyermekkorban a szeretet és a szülői elfogadás hiányosságai miatt a nárcisztikus érzelem erősödni kezdhet, mert tudattalan énvédelmet szolgál, és mintegy pótolja azokat a szükségleteket, amelyeket az anyai szeretetnek kellett volna kielégítenie. Felnőttkorban a nárcisztikus személyiség már elcsúszhat abba az irányba, amikor a környezete számára túlságosan egoista lesz: ilyenkor a kívülállók már nehezen látják meg benne azt a „kisgyereket”, aki csak szeretetre vágyna.

Férfiak, akik erős nőket választanak

  • Sosem véletlen, ki választ és miért egy olyan nőt, aki mellett nincsenek majd unalmas szakaszok, mert valami mindig hullámokat ver: az indulatok, a vágyak, a fantáziák és a pozitív érzelmek. Egyfelől olyan férfiak ők, akik nem érzékenyek a nárcisztikus kihívásokra, tehát nem érzik veszélyeztetve az érzelmi érdekeiket, mert jól integrált személyiségüknek nincs szüksége az állandó dominanciára. Akik viszont a harcos játszmába bocsátkozók, ők hasonló karakterek, mint az általuk választott erős nők. Számukra az állandó készenléti állapot a természetes, mert a nőéhez hasonló kötődési nehézségeik és múltbeli érzelmi veszteségeik vannak.

Játszma szabályok

  • Minden párkapcsolat egy olyan játszma, amelyben a felek a szabályokat már a kezdet kezdetén alakítani kezdik, és a továbbiakban elvárják a másiktól, hogy annak megfelelően viselkedjen. Ez nem tudatos működés, inkább arról van szó, hogy szavak nélkül adjuk a másik tudtára, milyenek is vagyunk valójában. A kapcsolat működésének a záloga az lesz, hogy az elképzelt tökéleteshez képest mennyire tudjuk illeszteni a realitást.

Vegyes játszmák

  • Az életben nincsenek színtiszta képletek. Az itt bemutatott párkapcsolati játszmák akár egy kapcsolaton belül is futhatnak, egymást váltva: főleg az első kettő típus, amelyben a kompromisszumkötés ereje megakadályozza a szakítást, a magánytól való szorongás és a biztonságra való törekvés miatt. A harmadik típusú játszmában váltakozik a dominancia és az alávetettség pozíciója.

 

Hozzászólások
HÍRLEVÉL
Büntetlen finomságok
Szavazás
Hány adag ételt főzöl általában egyszerre?
4 emberre
6 emberre
még többre
csak magamra
kettőnkre
Szavazok
Partnereink