Az apró betűs rész

Élelmiszerek címkézése

Graczka Sylvia

Az élelmiszeripar nagymesterei minden érzékszervünket ostrom alá veszik, amikor egy fogyasztásra szánt termék márkanevéről, csomagolásáról döntenek, mi több, a „kedvünkért” manipulálják annak összetételét, állagát, ízét és szagát.

A futószalagról leguruló sonka-, tejföl- és kenyércsodák már rég nem azok, aminek látszanak. És ez a baj: lehet, hogy valakinek mindig is az ilyen élelmiszer lesz a kedvence, de a legtöbb termék esetében fogalma sincs róla, mit vásárol, mit szeret valójában, mert a fogyasztóvédelem, mely elvben a közérthető tájékoztatásért felelős, még gyerekcipőben jár. A legkényesebb probléma az, hogy szinte lehetetlen megalapozott fogyasztói döntést hozni: ha valakiben megvan az igény a tájékozódásra, akkor bizony jogi és vegyi ismeretekkel felvértezve kell utat törnie magának a jogszabályok sűrűjében.

Kötelező feltüntetni

A tájékozódás első lépése, hogy átrágjuk magunkat a címke alig értelmezhető információ-halmazán. A címkén kötelezően megjelenítendő elemek között szerepel:

  • a termék megnevezése: nem azonos a márkanévvel. Előbbit jogszabály határozza meg, és hozzá kell írni az eljárást is (pl. ételízesítő kocka), utóbbit pedig az értékesítés szándéka (pl. Ízbomba).
  • az összetevők listája, mennyisége: az a bizonyos érthetetlen, a kémiai anyagokat sok szám kíséretében felsoroló lista. Az itt szereplő összetevőket a késztermékben előforduló mennyiségük alapján, csökkenő sorrendben kell feltüntetni.
  • az előrecsomagolt élelmiszerek nettó mennyisége: a csomagolás nélküli nettó tömeg megadása kötelező, ha az élelmiszer folyadék, de ha szósz, mártás vagy olaj, akkor már nem az.
  • a minőség megőrzésének várható időtartam vagy a fogyaszthatósági időtartam lejárata: a hazai írásmód miatt külön ügyelni kell az év, hónap, nap sorrendjének egyértelművé tételére. A fogyaszthatóság időtartamát gyorsan romló élelmiszereknél jelölik meg. Mindkét szavatossági idő meghatározása a gyártó felelőssége. Praktikus tudni, hogy ha a kenyereknél, süteményeknél nincs feltüntetve a lejárat, akkor azokat 24 órán belüli fogyasztásra szánták.
  • a tárolási és felhasználási feltételekről szóló információ (pl. hőmérséklet), melyet felhasználási útmutatóval is kiegészítenek.
  • az előállító vagy a forgalmazó neve és címe: az vállalja a termékért a teljes felelősséget, akinek a neve a címkén szerepel, vagyis panasszal ahhoz a társasághoz kell fordulni.
  • az 1,2% feletti alkoholtartalmú italoknál a tényleges alkoholtartalom.
Játék a szavakkal

Szerencsénkre vagy szerencsétlenségünkre vannak a piacon tipikus „marketingfogások”, amelyeket érdemes csokorba gyűjteni a könnyebb  tájékozódás érdekében.

A kreatív elnevezés az egyik megoldás az előírások és az azoknak nem megfelelő termékek közti szakadék áthidalására: a „frissföl”-nek például nem sok köze van a tejfölhöz, de a „reggeli ital” is érdekes szülemény. Megjelenésében megszólalásig hasonlít a tejre, pedig nem az, de a gyártók azzal érvelnek, hogy a tejipari melléktermékek hasznosítása környezetvédelmi érdek is, ami persze támogatandó, ugyanakkor a fogyasztó megtévesztése nem szép dolog. Tipikus fogás, hogy a reklámkampány során kiemelik valamelyik összetevőt. Nem árt, ha tisztában vagyunk vele, hogy például a gyümölccsel ízesített joghurtoknál már akkor rásüthetik a termékre, hogy epres, barackos stb., ha abból mindössze 4% fordul elő a joghurtban. Hogy az alapélelmiszereknél maradjunk, hasonló a helyzet a kenyérrel: a rozsos kenyér csak 15%-ban tartalmaz rozslisztet, a rozskenyér is csak 50%-ban. A teljes őrlésűnek látszó „barna” kenyerek nagyobb része ma Magyarországon a malátával színezett fehér kenyeret jelenti, árban persze utóbbi többszörösét. A gyümölcslé gyümölcstartalma 100%, a gyümölcsnektár már -- fajtától függően -- csak 25--50%-nyi gyümölcspürét tartalmaz, a gyümölcsital pedig kevesebb, mint 25%-ot. Pedig milyen csekély a megnevezésben a különbség…

Ügyeljünk az „ízű”, „szerű” szócskákra is! Az „ízű” szó akkor kerül a címkére, ha kizárólag mesterséges aromát használnak (pl. eper ízű rágó, citrom ízesítésű víz). A „szerű”-t pedig azért illesztik a termék nevéhez, mert az élelmiszer nem felel meg teljes mértékben a megnevezéshez  kapcsolódó előírásoknak (pl. sajtszerű).

A keverékekkel, vegyes élelmiszertartalommal (pl. zöldségkeverékek) bánjunk óvatosan, mert ha egyik összetevő sincs túlsúlyban -- ami relatív fogalom –, akkor nem kötelező feltüntetni a pontos mennyiségi összetételt, nem kizárt tehát, hogy az olcsóbb összetevőkből mindig egy picivel több lesz benne… Egyébként a 2%-ot el nem érő mennyiséget, bármilyen összetevőről legyen is szó, fel sem kell tüntetni. Ez alól szigorú kivétel az allergén anyagok jelzése: a glutén, fenil-alanin, szójabab, földimogyoró, diófélék, szezámmag, mustár, kén-dioxid, tej és tojás, illetve a belőlük készült termékek; a zeller, a halak, rákfélék, puhatestűek, csillagfürt feltüntetésének kötelezettsége minden egyéb szabályt felülír. Az összetevők terén jól megkavarja a fogyasztót, hogy az egyébként is értelmezhetetlen E-számokat az általuk azonosított kémiai anyag nevével váltakozva tüntethetik fel a gyártók. A közérthetőnek szánt csoport-elnevezésekből (pl. tartósítószer, színezék) viszont szinte semmi nem derül ki számunkra. Szerencsére az interneten most már egyre több, E-számokkal foglalkozó adatbázis szolgál útmutatóul.

Meglehet, kötelező a magyar nyelvű feliratozás, arra vonatkozóan azonban nincs szabály, hogy hányadik helyen kell szerepelnie a soknyelvű címkén, és a jog azt sem szankcionálja kellően, ha a többnyelvűség miatt már szinte olvashatatlan a betűméret. Az előírt betűméret a tömegnél pl. 2--6 mm, de tény, hogy a szövegméretezésre vonatkozó szabályok folyamatosan szigorodnak.

Marketing és a szolgálati közlemények

Általános érvényű szabály nincs a jó tájékozódásra, mindenesetre a fenti kötelező elemek ismeretében határozottan válasszuk szét a magunk számára a kétféle kommunikációt! A címkék „szolgálati közleményéből”, vagyis a jogszabályok által behatárolt jellemzőkből kimazsolázhatunk egy-két hasznos információt (aminek később utánajárhatunk), és itt nehezebb is félreérthető módon fogalmazni. A marketing-kommunikációra kevés, ugyanakkor rugalmasan értelmezhető szabály vonatkozik, vagyis ez könnyen a manipuláció terepévé válhat. Ne dőljünk be a hangzatos szlogeneknek, amelyek a termék egészséges és természetes mivoltára utalnak. Nézzük meg az összetevőket felsoroló, apró betűs részt! Az élelmiszerek esetében már nincs rá mód, hogy – esetleg elfogult -- orvosokkal, kutatóintézetek eredményeivel reklámozzanak, de ha statisztikákról szól a reklám, akkor mindig olvassuk el, hogy hány ember körében, milyen körülmények között végezték a kutatást. A törvény engedélyezi, hogy a termék népszerűsítése céljából a készétel fotóját helyezzék el a csomagoláson, ami szintén becsapós: a levesporos zacskón a gyöngyöző, zöldségekkel színültig rakott leves elég távol áll attól, amit egy levesporból valójában elő lehet állítani.

 A modern mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és az élelmiszer-feldolgozással agresszívan beavatkozunk a természetes körfolyamatokba. Mindenkinek szíve joga ezt támogatni vagy elutasítani. Azzal viszont tisztában kell lenni, hogy a több ezer mesterséges adalékanyag komolyan terheli az emberi szervezetet, és bizony a természetben is felhalmozódik, felborítva az élővilág egyensúlyát. Minél több mozzanatot végzünk el saját kezűleg a feldolgozás – így az otthoni sütés-főzés – során, annál pontosabban fogjuk tudni, hogy mi van az ételünkben, és annál kevésbé támogatjuk az óriásüzemek, a vegyipari készítmények és a szállítókamionok igénybe vételével a környezet szennyezését. Nincs könnyű dolga, kedves olvasó, de saját érdekében járjon utána annak, hogy mit eszik!

Hasznos oldalak:
http://www.oeti.hu/
http://www.dolceta.eu
http://www.nfh.hu/

Hozzászólások
HÍRLEVÉL
Büntetlen finomságok
Szavazás
Hány adag ételt főzöl általában egyszerre?
4 emberre
6 emberre
még többre
csak magamra
kettőnkre
Szavazok
Partnereink